Sziasztok! Most leszögezem, hogy aki olvassa a blogomat, ne számítson receptekre, meg hétköznapi dolgokra, mert senkit nem áll szándékomban untatni, másrészt tele vele a net is meg a bakancsom is.

Baromi nagy unalmamban úgy döntöttem, hogy írok valamit, mert már régóta éreztem a késztetést, csak sokáig tartott, hogy letegyem a fenekem és nekiüljek... na most megtettem.

Idézek belőle egy kicsit, mert kíváncsi vagyok véleményekre.

"Mielőtt ráértem volna ezen gondolkodni, elköszönt, kiment az ajtón, Danci, az unokaöccse pedig nagy elánnal csörtetett le a lépcsőn, majd egy széles vigyorral fordult be a konyhába. Letette magát a konyhaasztal túlsó felén egy székre, majd egy elégedett vigyorral megkérdezte:

-Mi a reggeli?-Vajas kenyér, párizsi, paradicsom…

Láttam az arcán a szörnyűlködést és a meglepődöttséget, és megpróbáltam belelátni a fejébe,ez a manőver természetesen nem ment. Visszanézett rám, elvigyorodott és azt mondta:

-Én nem eszem meg a párizsit, mert fekélyes és szőrös, sőt van, amelyik tüskés is, és tele van zöld műanyag darabokkal. El kellett fordulnom az asztaltól, hogy a röhögéstől ne essek le a székről, de megpróbáltam minél gyorsabban visszafordulni az asztalhoz. Megállapodtunk, hogy ő párizsi nélkül fog vajas kenyeret enni paradicsommal, de amíg a paradicsom felszeletelésével vacakoltam, mert ugye olyan élesek a késeim, egyszer csak Danci hangját hallom mögülem, és egy hozzá hasonlót. Mindkét kezében egy félbehajtott kenyérszelet ficegett, és a jobb kezében lévő a bal kezében lévővel beszélgetett arról, hogy melyiküket falják fel előbb. Na itt már tényleg nem bírtam tovább, ki kellett mennem a konyhából, majd hatalmas röhögések közepette fetrengtem a szőnyegen és csak annyit tudtam kinyögni: Danciiiiiiiiiiiiiiiiii…"

Hát ez az a részlet amit egyelőre szerettem volna megoszani veletek, kommenteket kérek szépen. Már csak azért is, mert nagyon nem akarom ilyesmire fecsérelni az időmet ha nem érdemes,úgyhogy rajtatok a döntés joga...

Különben meg most akkora eső volt, hogy a parkolóban térdig ért a víz, a kocsimba meg majdnem befolyt, el kellett állnom.Állítom, hogy a Kapos folyó nem olyan mély, mint ez az ideiglenes pocsolya volt. De tetszett mezítláb trappolni a trutyiban, de megnyugtatok mindenkit, hogy utána alaposan megmostam a lábam, nehogy üszkösödjön:)

Azt hiszem mára ennyi, majd még jövök.