Höhh, kivel találkoztam ma? Na kiveeeeeeeeeeeeeeeeeeel?? Életem megmnetőjével, szemeim felnyitójával és fenekem rugdosójával. Jó volt. Ismét sikerült mindenféléről eldumálni, természetesen kölcsönösen osztottuk az észt, de hát ilyenkor ki nem szarja le:D

Természetesen esik, pontosabban csöpög. Még természetesebben miben mentem el itthonról?! Persze hogy fehér nadrágban. Amin meglepődtem az az volt, hogy mire a belvárosba értem nem esett az eső, kisütött a nap és hosszú nadrágban majd meg kukultam. Ez az én szerencsém.De vígasztalt a tény, hogy megihattam a kávém a citromos tonikommal, és ismét olyan emberrel beszélgethettem, aki sokat segített nekem.

Plötty. megint írtam, de ha nem kommenteztek nem is fogok többet a könyvhöz nyúlni, max traktállak benneteket mással.

Mondjam vagy mutassam?

"Alig tértem magamhoz, nem azért mert ezen a manőveren meglepődtem, hanem mert ilyen  helyes pasit még életemben nem láttam. Annyira…juj, ki is ráz a hideg ha rá gondolok. Tökéletes arc, tökéletesen ragyogó kék szemek, és az a mosoly…azt hittem ott halok meg. Mire közöltem, hogy nekem semmi bajom sincs, és kivakkantottam egy elnézést, leültetett maga mellé és meghívott egy kávéra."

"Végülis, mit akarok én egy gyerekes, anyuci szeme fényétől, aki olyan önálló, mint egy marék döglött pillangó.Hát ez kell nekem?! Igen, ez az a gyönyörű szép kék szempár amiért élek halok, de nem nyomhatom ki a szemét és rakhatom ki a vitrinbe, lehetetlen. Bűntetik…:S"