Tudtam én mindíg is, hogy nehéz a dolgozó ember élete, de hogy ennnnnyire, az már félelmetes. 2 hét szabi után visszamegyek, fel van borulva az egész minden, az emberek hülyék, a gyerekek dettó, ki akarják rázni belőled még a szart is, és cserébe a munkádért még beléd is rúgnak kettőt. És miért?! Mert nem vagyok közel a nyugdíjhoz, és mert ezek szerint engem lehet cseszegetni. Hát mindenki cseszegesse a jóóóóóó büdös k....a világrahozóját, ne engem, mert most nagyon elszakadt nálam az a bizonyos drótkötél, ami az idegeimet tartja.
Ez megint olyan nap, amikor nem tudom eldönteni , hogy mi a jó fészkes francot kezdjek magammal, sem energiám, sem kedvem semmihez. Olyan plötty kedvem van, meg wááá. Ez a sok hülye jópofizó picsa kiakasztott teljesen.Ilyenkor bánom, hogy nő vagyok. Mennyivel jobb lenne pasinak lenni, és mennyivel kevesebb dologra lenne gondom!!!!
És ma nagyon bánatos vagyok, mert semmi nem úgy jön össze, ahogy azt én akarom, vagy szeretném. Komolyan mondom: FAKERESZT!
