Tulajdonképpen elgondolkadtató volt ez a mai nap, ugyanis ismételten rájöttem, hogy egy nem normális városban élek nem normális emberekkel. Hogy itt mindenki mindenkinek a mindenkije, meg itt mindenki mindenkivel csak kefél, olyan bonyolult, hogy lassan követni sem lehet. Hozzáteszem én sem vagyok jobb...

Én ezeket a szoláriumokat nem értem.Egyszer akarok elmenni, akkor is csöveket meg trafót vagy mit cserélnek.Na de mivel elterveztem, hogy én akkor is megyek, ha cigánygyerekek potyognak az égből,elmentem másikba. Megállapítottam, hogy megyek még egyszer:D

Ismét sikerült felháborodnom egy étteremnek nevezett valamin.Az méééééég csak hagyján, hogy olyan göncben mentem h minden tetoválás és hasonló kilátszott, ezáltal a pincér habozott az asztalom felkeresésével.A kaja sem volt jóóóóóóó, meg én sem voltam ott jóóóóóól, azért megettem a cézársalátának nevezett, enyhén odaégett kenyérdarabokkal tarkított valamit, megittam a tonikomat és - mert ugye jó fej vagyok, jól nevelt és szerény - borravalót is hátrahagyva leléptem a francba, de előbb még elgondolkodtam azon, hogy odaköpjek-e mikor nem látják... nem tettem mert ÉN Úrilány vagyok :D

A nap megkoronázása gyanánt meglátogattam egy barátomat, elhalmozott puszikkal meg jó tanácsokkal, ami igencsak jól esett a kis meggyötört lelkemnek, majd fogtam magam és eljöttem hazáááának. Nem mellesleg: utálok mosogatni:S

Ja, és ma a könyvet nem folytattam, mert bemagyaráztam magamnak, hogy nekem arra nincs időm, de sebaj, majd holnap :))))